KOMPLEX NÉPEGÉSZSÉGÜGYI SZŰRÉSEK

A vastagbéldaganatok többsége nem családi halmozódás talaján jelentkezik. A vastagbélrákos betegek egy kisebb részében lehet egyértelmű öröklődésről beszélni, ám akkor sem közvetlenül a betegség, mint inkább az arra való hajlam örökletes.

A vastagbéldaganatok 1 százalékában játszik szerepet egy családilag öröklődő betegség, amelynek neve familiáris adenomatosus polyposis (FAP). Jellemzője, hogy a vastagbélben és a végbélben (illetve később a vékonybélben is) már fiatalkorban polipok (adenomák) százai jelentkeznek – akár egyszerre több száz elváltozás is lehet a bélrendszerben, amelyek hajlamosak a rosszindulatú elfajulásra. Gyakorlatilag biztosra vehető, hogy e betegeknél ki fog alakulni a vastagbélrák.

A FAP egy úgynevezett autoszomális domináns módon öröklődő kór, ami azt jelenti, hogy megjelenése nem nemhez kötött és már egyetlen hibás gén – az 5. kromoszómán megjelenő mutáció – elegendő a kialakulásához. Ha a családban bebizonyosodik a FAP jelenléte, indokolt a genetikai szűrés és az érintetteknek már gyermekkortól való folyamatos ellenőrzése. A FAP megjelenése genetikailag kódolt, azt nem lehet megelőzni és meggyógyítani sem. Rendszeres szakorvosi kontroll – endoszkópos tükrözéses vizsgálatok és az elfajuló elváltozások rendszeres eltávolítása – indokolt. Felmerülhet a vastagbél és végbél teljes sebészi eltávolítása (colectomia) is, ami viszont egy heroikus operáció, s az életminőséget jelentősen ronthatja – persze ez a megelőzési lehetőség híján kialakuló rákra is igaz, így minden esetben az adott élethelyzetet és leleteket értékelő, a kockázatokat felmérő döntés szükséges.

A vastagbéldaganatok további mintegy 5 százalékában szintén felfedezhető genetikai meghatározottság: ez a nem polipózis talaján kialakuló, örökletes vastagbélrák (hereditary nonpolyposis colorectal cancer, HNPCC vagy Lynch-szindróma). Jellemzője, hogy a vastagbélrák az átlagosnál fiatalabb életkorban – 30 és 50 év között – alakul ki. A leggyakoribb Lynch-szindróma mellett más, ritkább genetikai hibákról is ismert, hogy vastagbélrákot okozhatnak. (A Lynch-szindróma más daganatos betegséget is kiválthat.) A krónikus gyulladásos bélbetegségekben (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szenvedőknél gyakoribb a kolorektális daganat kialakulása.

A betegség családi halmozódásának nemcsak genetikai okai lehetnek, hanem a hasonló környezeti ártalmaknak való kitettség, az életmódban, a táplálkozási szokásokban való hasonlóság is szerepet játszhat abban, hogy ha közeli vérrokonok között gyakrabban jelenik meg a betegség. Miközben a vastagbélrák szűrését általában 50 év felett javasolják, akinél megjelent a betegség, közeli hozzátartozóit érdemes arra biztatnia, hogy már 40 év felett keressék fel a gasztroenterológiát a szűrés érdekében.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu

A vastagbéldaganatoknak csak egy kisebb hányadában mutatható ki, hogy leginkább öröklött tényezők állnak a betegség mögött, az esetek többségében sokkal inkább a „szerzett” károsodások, az életmód, az étkezési szokások, a fizikai aktivitás szintje játszanak közre abban, hogy mennyire nő vagy csökken a vastagbélrák kockázata.

Az egészségtelen táplálkozás, s az ebből is eredő elhízás növeli a kockázatot, míg a fizikai aktivitás csökkenti. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki vastagbélrákos lesz, akinek túlsúlya van vagy aki keveset mozog, viszont ezen emberek között gyakoribb a betegség megjelenése. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a fizikai aktivitás gyorsítja a bélműködést is, ezáltal a salakanyagok hamarabb távoznak, kevesebb ideig tudják károsítani a tápcsatornát. Ezzel szemben, akik bármilyen okból kifolyólag inaktívak vagy ülő életmódot folytatnak, azoknál a lehetségesnél lassabb ez a folyamat, s a rákkeltő anyagok több időt töltenek a bélrendszerben. E fizikai összefüggés mellett a mozgásnak a hormonrendszerre, a gyulladásos folyamatokra, az inzulinszintre vagy az epesav elválasztásra gyakorolt hatásán keresztül is vélelmezik a védő hatását.

Kimutatták, hogy a zöldséget és más rostos élelmiszereket rendszeresen, nagy mennyiségben fogyasztóknál kisebb a betegség valószínűsége, míg az inkább a vörös húsokat, zsíros ételeket, grillezett húsokat fogyasztóknál nagyobb (ez is állhat összefüggésben azzal is, hogy a rostos ételek nemcsak kevesebb rákkeltő anyagot tartalmaznak, hanem gyorsabban át is haladnak a bélrendszeren).

A dohányzás és a vastagbélrák között nem tisztázott olyan egyértelmű ok-okozati összefüggés, mint a dohányzás és a tüdőrák vagy a cigarettázás és a fej-nyaki daganatok között. Ugyanakkor a füstöléssel a szervezetbe hosszú éveken át adagolt méreganyagok mégiscsak növelhetik a kockázatot, ahogyan a rendszeres alkoholfogyasztás is valószínűleg növeli a rizikót.

Az életmód tehát az egyik legfontosabb rizikótényező a vastagbéldaganat kialakulásában. Ugyanakkor egyetlen rosszindulatú daganatos betegség sem vezethető vissza egyetlen kiváltó okra.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu

A vastagbéldaganatok egy része örökölhető, ugyanakkor a kialakuló betegségnek csak kisebb hányadában – húsz beteg közül egynél – lehetünk bizonyosak abban, hogy a kórt öröklött génhiba okozta. Ezek közül a leggyakoribb a Lynch-szindrómaként ismert örökletes vastagbélrák szindróma (hereditary nonpolyposis colorectal cancer, HNPCC). Önmagában egy felfedezett vastagbélrákról vagy végbélrákról a szövettani képe alapján nem lehet megmondani, hogy az öröklött típusba tartozik-e vagy sem. Ezt nem is vizsgálják a patológián, mivel az adott beteg kezelése szempontjából nincs jelentősége. Ha a közeli rokonságban több embernél is előfordult vastagbél- vagy végbélrák, érdemes lehet genetikai tanácsadáson részt venni, ahol a családi kórelőzményt feltérképezve megerősíthető vagy elvethető az öröklődés gyanúja, s hogy lehet-e létjogosultsága további molekuláris diagnosztikai vizsgálatok elvégzésének.

Célzott genetikai vizsgálatoktól függetlenül él az ajánlás: míg alapesetben 50 év a korhatár, amely felett indokolt panaszmentes állapotban is a vastagbélszűrés elvégzése, az Ön betegsége nyomán gyermekeinek már 40 éves koruk felett ajánlott vastagbél-szűrővizsgálaton részt venni. Ugyanis nemcsak konkrétan a Lynch-szindróma örökölhető, hanem számos olyan hajlamosító tényező is, ami nem biztos, hogy betegséget okoz, de növeli annak kockázatát. Ilyen például az elhízás, de olyan, nem biológiai tényezők szerepe sem hanyagolható el, mint az étkezési szokások „átörökítése”.

Egyértelműbb a vastagbélrák örökölhetősége, ha Önnél familiáris adenomatosus polyposis (FAP) talaján alakult ki a vastagbélrák, azaz a vastagbélben, végbélben, esetleg a vékonybélben is polipok százai találhatók meg, amelyek csaknem teljesen beborítják a bélfalat. Ez egy dominánsan öröklődő betegség, amely miatt már gyerekkorban megjelennek a polipok a bélrendszerben, amelyekből igen nagy valószínűséggel rosszindulatú daganat alakulhat ki.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu

A vastagbelet nyálkahártya borítja, amely gyorsan osztódó sejtekből áll, s folyamatosan megújul: az életkor előrehaladtával egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a nyálkahártyán kinövések keletkeznek. Ezek a növedékek rendellenes szövetszaporulatok, ezért kórosnak tekinthetők, ám döntő többségükben csak helyben növekednek, tehát nem szűrik be a környezetüket és nem hajlamosak terjedésre, ezért jóindulatú daganatoknak tekinthetők. Problémát alapesetben akkor okozhatnak, ha túl nagyra nőnek, s beszűkítik a belet. A polip egyébként nem egy pontos meghatározás az elváltozásokra, hanem olyan gyűjtőfogalom, amelyet több típusú nyálkahártya-elváltozás jelölésére is használnak.

Becslések szerint 50 éves korban az emberek 20 százalékának, 80 éves korban az emberek mintegy felének vannak polipok a vastagbelében. Az esetek nagyon kis arányát adó, bizonyítottan örökletes betegségeket (familiáris poliposis, FAP) leszámítva csak vélelmezések vannak arra vonatkozóan mi váltja ki a polipok megjelenését. Korábban feltételeztek kórokozókat, fertőzést a háttérben, ám ez nem bizonyosodott be. Genetikai hajlam mellett leginkább a vastagbél nyálkahártyáját évtizedeken át érintő, az életmódból, az étrendből is adódó károsodásokat vélelmeznek. Mivel az összefüggés fennáll a túl kevés rostfogyasztás, a túl sok vöröshúsfogyasztás, az elhízás, a mozgásszegény (ülő) életmód és a vastagbéldaganatok kockázata között, ugyanezek a tényezők a rákmegelőző állapotnak tekinthető polipok kialakulásában is szerepet játszhatnak.

Természetesen nem lesz minden polipból daganat, e növedékeknek is több típusa ismert. Alakjukat tekintve lehetnek nyéllel vagy közvetlenül a bélfalhoz kapcsolódók, hasonlíthatnak szemölcshöz, felvehetnek gombaszerű alakzatot is. Panaszt ritkán okoznak a polipok, de mivel egy részük hajlamos a rosszindulatú elfajulásra, javasolt az eltávolításuk: ezt vastagbéltükrözés során általában rögtön meg is lehet tenni, s ezzel kiiktatni ezt a potenciális kockázati tényezőt. Saját példájuk nyomán a vastagbéldaganattal már szembesült betegek is tehetnek azért, hogy ösztönözzék 50 évet betöltött ismerőseiket, barátaikat, családtagjaikat: ne halogassák a vizsgálatot, vegyenek részt vastagbéltükrözésen és szabaduljanak meg idejében az esetleges bélpolipjaiktól.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu

Nem minden vastagbélben észlelhető elváltozás rosszindulatú. Azt, hogy egy daganat jóindulatú (benignus) vagy rosszindulatú (malignus), az elváltozás szövettani jellemzői, az elváltozást alkotó sejtek szaporodásának és növekedésének módja határozza meg.

A jóindulatú elváltozások rendszerint lassan növekednek, nem terjednek szét a szervezetben, nem képeznek áttéteket. A növekedéssel panaszt ugyan okozhatnak, s lehetnek szövődményeik is (például nyomhatnak idegeket, vérezhetnek, akadályt képezhetnek a bélben), ám általában nem igényelnek kezelést, hosszú távon együtt lehet velük élni, illetve ha szükséges, akkor eltávolíthatók, gyógyíthatók.

A bélben a jóindulatú elváltozások (polipok) kontrollálása, s indokolt esetben eltávolítása szükséges, mert ezen kinövések egyes típusai idővel rosszindulatú daganattá fajulhatnak.

Egy daganat rosszindulatúsága abban rejlik, hogy a helyi növekedésen túl a tumor agresszív terjedésre képes: beszűri (infiltrálja) a környezetét, betör a véráramba, a nyirokkeringésbe, szét tud szóródni a szervezetben, s végzetes szövődményeket okoz.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu/

Nem. A vastagbélrák és végbélrák nem fertőző betegség: sem cseppfertőzéssel, sem érintéssel, sem szexuális úton nem lehet sem a betegséget, sem az arra való hajlamot, sem egyetlen olyan kórokozót sem elkapni, amely növelné a kolorektális rák kockázatát.

Bár nem a vastagbélrákkal összefüggésben, de a fertőzések és a rák kapcsolata nem légből kapott: több rosszindulatú daganatos betegség ismert, amelynek hátterében azonosítható kórokozó, vírus vagy baktérium. A hosszan fennálló hepatitis B és C vírusok a máj göbös átalakulását (májcirrózis) okozhatnak, ezzel jelentősen növelve a májrák kockázatát. A humán herpeszvírus 8-as típusa (HHV8) Kaposi-szarkómát válthat ki a legyengült immunrendszerű (például HIV-pozitív, AIDS beteg) emberekben. A Helicobacter pylory baktérium a gyomorfekélyek, azok talaján pedig a gyomorrák, illetve a gyomorban kialakuló limfóma képződéséhez járulhat hozzá. Jelentősebb, mert sok embert érint a szexuális úton terjedni képes humán papilloma vírus, amelynek kockázatos vírustörzsei több rosszindulatú daganattal is összefüggésbe hozhatók. A méhnyakrákos eseteknek csaknem mindegyikénél kimutatható a HPV jelenléte, a fej-nyaki daganatok, hüvely- és péniszdaganatok egy részénél is a HPV vírus lehet a rák egyik kiváltója. A végbélnyílás rendkívül ritka daganatainál (ánuszdaganatok) is szerepe lehet a HPV vírusfertőzésnek – fontos leszögezni azonban: a végbélnyílás daganata nem azonos a végbélrákkal.

Még az itt ismertetett rákkeltő (karcinogén) fertőzésekre is igaz ugyanakkor, hogy önmagában a fertőzés nem képes rákot kiváltani, ahhoz egyéb kockázatnövelő tényezők – legyengült immunrendszer vagy májrák esetében általában az alkoholfogyasztás – együttállása is szükséges.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu/

Az esetek egy jelentős részében a vastagbélrák vagy végbélrák kialakulása megelőzhető. Ennek egyik kulcsa az ismert kockázati faktoroknak a hosszú távon való csökkentése, másik pedig a rendszeres szűrővizsgálat.

Genetikai adottságainkon, öröklött hajlamainkon nem tudunk változtatni, viszont a daganatok kialakulása – különösen vastagbélrák és végbélrák esetén – jelentős részben életmódbeli tényezőkön múlik. A kolorektális daganatoknak csak néhány százaléka bizonyítottan örökletes, a megbetegedések több mint 90 százalékában az évtizedek alatt a szervezetet ért hatások játszanak közre abban, hogy kialakul a rák.

Csökkenthető a vastagbélrák rizikója az egészséges testsúly megtartásával, a túlsúly elkerülésével. A kövérség ugyanis a testsúly növekedése mellett negatívan hat az anyagcsere-folyamatokra és a hormonháztartásra is, amelyek közvetve több betegség kockázatát is növelik. Ugyancsak mérsékli a kockázatot a sok zöldség- és gyümölcsfogyasztás, a rostokban gazdag táplálkozás, a vörös húsok arányának csökkentése, a túlzott alkoholfogyasztás kerülése. Védőfaktort jelent a rendszeres testmozgás, a fizikai aktivitás.

Világszerte több vizsgálat kutatta egyes vitaminok, gyógyszerek, ásványi anyagok, nyomelemek szerepét a megelőzésben. Egyértelmű ajánlás még nem született, de a kutatási eredmények az irányba mutatnak, hogy a kalciumnak és a kalcium-anyagcsere egyensúlyának fenntartásában szerepet játszó D-vitaminnak védőhatása lehet. A gyógyszerek közül egyes hormonpótló kezeléseknél és nem-szteroid gyulladáscsökkentőknél tapasztalták, hogy azok hosszú távú szedése csökkentheti a kolorektális rák kockázatát – ezek hosszú távú alkalmazásával viszont más súlyos betegségek kockázatát növelnék, ezért egészséges embereknek nem javasolt a csupán általános, megelőzés célú, folyamatos gyógyszerszedés.

A rizikócsökkentés legfontosabb eszköze a vastagbélszűrés. Mivel a vastagbélrák és végbélrák az esetek jelentős részében már évek óta a bélben lévő polipokból alakul ki, a betegek többségénél  lenne idő a rákmegelőző állapotnak tekinthető gyanús polipok felkutatására és eltávolítására, egyben a vastagbélrák megelőzésére. Ehhez az kellene, hogy az 50. életévének betöltésekor minden egyes férfi és nő részt vegyen vastagbéltükrözésen – akinek közeli vérrokonságában már volt hasonló betegség, annak a 40. életév az első szűrés ajánlott ideje. A legbiztosabb szűrőmódszer a vastagbéltükrözés (kolonoszkópia), amikor a vizsgálat közben rögtön el is tudják távolítani a polipokat. Eltávolított polipból pedig biztosan nem lesz már vastagbélrák.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu

Ha egy korábban vastagbéldaganattal diagnosztizált betegnek bélproblémája, székelési gondjai jelentkeznek, sok esetben rögtön arra gondol, hogy ez a rák miatt lehet, kiújult a betegség vagy rosszabbodott a helyzet. Új tünetek természetesen indokolhatnak kivizsgálást, ám a vastagbélben számos más, a daganattól független probléma is adódhat.

A divertikulumok a vastagbél falában kialakuló kitüremkedések, előboltosulások. Úgy lehet elképzelni, mintha a bélből oldalirányban kicsi zsákocskák nyílnának. Ezek gyakran a szigmabélnek nevezett bélkanyarulatnál vagy az alatt fordulnak elő, mert ott a legnagyobb a nyomás, de a bélrendszer más helyein is megjelenhetnek. Kialakulásukat összefüggésbe hozzák a rostszegény táplálkozással és mozgásszegény életmóddal: a salakanyag egyrészt tovább van a vastagbélben, másrészt állaga göbösebb, ürítése nehezebb lehet, a nagyobb nyomás miatt pedig a bélfal gyengébb részein kialakulhat kitüremkedés, a nyálkahártya vagy a vastagbél minden rétegének előboltosulása.

Az elváltozás gyakori, 60 év felett már csaknem minden második embernél található kisebb-nagyobb számú divertikulum a vastagbélben. A kitüremkedések általában nem okoznak panaszokat, ám időnként begyulladhatnak, mivel az ott megakadó széklet pangása irritálhatja a nyálkahártyát. A tünetek súlyossága a gyulladás mértékétől függ: jelentkezhet enyhébb vagy erősebb hasi fájdalom, láz, hasmenés vagy székrekedés, véres széklet. Súlyosabb esetekben a gyulladás nyomán bélelzáródás vagy a bélfal kilyukadása (perforáció vagy tályog) is kialakulhat, ami súlyos-életveszélyes fertőzést is okozhat.

Önmagában a panaszmentes divertikulumokat nem kell kezelni, ezek felismerésére nem irányul szűrővizsgálat sem. A panaszok a rostban gazdag táplálkozással javarészt megelőzhetők. Enyhébb gyulladás esetén is elegendő lehet diéta, esetleg orvos által rendelhető speciális tápszer, súlyosabb esetekben a bél tehermentesítése érdekében átmeneti infúziós táplálás lehet indokolt. A kezelés során szükség lehet gyulladáscsökkentőre, antibiotikumra, szövődmények esetén pedig akár sebészeti beavatkozásra is.

Forrás:https://rakgyogyitas.hu

A virtuális vagy CT kolonoszkópia lényege, hogy a vastagbelet sorozatröntgen-felvételt készítő CT berendezéssel vizsgálják meg. A CT kolonoszkópia épp úgy előkészítést kíván, mint a vastagbéltükrözés: napokkal a vizsgálat előtt diétázni kell, majd hashajtásra van szükség, hogy a belek felülete minél tisztább legyen, minél inkább áttekinthetővé váljon. (Ha úgynevezett bárium jelöléses vizsgálatról van szó, napokkal a vizsgálat előtt minden étkezésnél kell báriumot is fogyasztani.)

A vizsgálat előtt a végbélen keresztül feltöltik a vastagbelet levegővel, hogy jobban kirajzolódjanak a körvonalai, majd elvégzik az első vizsgálati kört. Ezt követően intravénásan jódos kontrasztanyagot adnak be, illetve ha szükséges, pótolják a bélből időközben kiszivárgott levegőt. A felvételek elkészülte után a képeket radiológus szakorvos értékeli, majd írja meg a leletet.

A CT kolonoszkópia nem egyenértékű a vastagbéltükrözéssel. Kétségtelen előnye, hogy képet ad a vastagbélen kívül más hasi szervekről is, s kevésbé kellemetlen, mint a kolonoszkópia, viszont hashajtásra, bélfeltöltésre ugyanúgy szükség van, és sugárterheléssel is jár. A vastagbél falának áttekintésére a legbiztosabb vizsgálómódszer továbbra is a vastagbéltükrözés, amely révén rögtön szövettani mintát is tud venni a gasztroenterológus, illetve el tudja távolítani a gyanús polipokat a bélből. Ha CT kolonoszkópiával bármilyen elváltozást találnak, a diagnosztika következő lépcsőfoka abban az esetben is a vastagbéltükrözés, ami egyébként – amint arról önálló válaszunkban írunk is – fájdalommentesen, bódításban vagy rövid altatásban is elvégezhető.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu

A kapszulás endoszkópia lényege, hogy a páciens lenyel egy nagyobb vitaminkészítmény méretű kapszulát, amely kamerát, lámpát, jeladót, s áramforrást is tartalmaz, s e kapszula végighaladva a teljes tápcsatornán, felvételeket készít annak belső felületéről. A kamera a képeket rádióhullámok segítségével továbbítja a betegre rögzített képrögzítő eszközre. A kapszula miután végighaladt a gyomron, a vékonybélen, majd a vastagbélen, természetes úton távozik a bélrendszerből.

A vizsgálat előnye – ami miatt sokszor felkelti a betegek és családtagok figyelmét –, hogy nem jár semmilyen fájdalommal, kellemetlenséggel (mint a kolonoszkópia) és sugárterheléssel (mint a CT kolonoszkópia) sem. Hátránya ugyanakkor, hogy az egyszer használatos eszköz rendkívül drága, a készülék által készített akár több tízezer kép kiértékelése időigényes, s a vastagbél tekintetében kevésbé biztos diagnózist képes adni, mint a vastagbéltükrözés. Ha bármit felfedeznek a kapszulás endoszkópia során a vastagbélben, a következő lépés mindenképp a vastagbéltükrözés, amellyel pontosabban megítélhető az elváltozás, amelyből rögtön szövettani minta is vehető, illetve a megtalált polipok el is távolíthatók – ezt semelyik másik vizsgálat nem tudja biztosítani.

A kapszulás endoszkópiát elsősorban vékonybélvizsgálatoknál alkalmazzák, ám társadalombiztosítási keretek között ez esetben is csak akkor érhető el, ha alapos a gyanú például arra, hogy a vékonybélben vérzés alakult ki, s a tükrözéses vizsgálatokkal nem sikerült diagnózist felállítani.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu

Számos székletteszt van forgalomban, amelyeket vastagbélszűrésre alkalmaznak. Ezek előnye, hogy nem igényelnek orvosi vizsgálatot, csak székletminták gyűjtésére van szükség, illetve akad olyan teszt is, ami odahaza is elvégezhető. Hátrányuk ugyanakkor, hogy diagnosztikai értékük korlátos, ezért nem válthatják ki a legbiztosabb vastagbélszűrési módszert, a vastagbéltükrözést. Az elérhető széklettesztek többféle metódust használnak, s megbízhatóságuk is különböző.

A leggyakoribb a székletben megjelenő vér kimutatására alkalmas tesztek használata. Korábban gyakrabban vezetett fals eredményhez, hogy nemcsak az emberi vér, hanem az elfogyasztott ételek  egy része is pozitív eredményt adott. Korlátját jelenti ma is a vizsgálatnak, hogy a polipok és a már kialakult rosszindulatú daganatok sem minden esetben véreznek, illetve a vérzés nem folyamatos.

Az enzimes vastagbélszűrés során a vélelmezett vastagbéldaganat által termelt egyik enzim koncentrációjából következtetnek rosszindulatú elváltozás jelenlétére. Ugyanakkor a teszt hasmenéses betegség vagy a bél gyulladásos elváltozása (colitis ulcerosa, Crohn betegség) esetén is pozitív lehet, illetve fennálló vastagbéldaganat esetén is adhat álnegatív diagnózist. 100 vastagbéldaganatból 80-85 esetén jelez pozitivitást a vizsgálat, 15-20 betegnek pedig megnyugtató eredményt ad a rák jelenléte ellenére is.

Újabb megközelítése a székletvizsgálatoknak, amikor a vér jelenléte mellett a tumorra, illetve már a polipokra (adenomákra) is jellemző DNS tesztet is végeznek, ezzel csökkentve – de teljesen meg nem szüntetve – az idejében ki nem derülő vastagbélrák kockázatát.

A széklettesztek alkalmazásában rejlő álnegatív esetek rizikóját (tehát amikor van elváltozás, de azt nem jelzi a teszt) azzal lehet csökkenteni, hogy több alkalommal vett székletmintát is megvizsgálnak, illetve az eljárást egy-két évente megismétlik. Ugyanakkor, ha a bélben ott van a daganat, az újabb székletvizsgálatig az tovább növekszik, s fennáll a terjedés rizikója is.

A széklettesztek a népességszintű szűrőprogramoknak lehetnek hatékony elsődleges szűrőeszközei, tehát amikor nincs lehetőség vagy az emberekben hajlandóság rá, hogy rövid idő alatt több százezer kolonoszkópia megtörténjen, akkor kijelölheti azokat, akiknél mindenképp indokolt vastagbéltükrözést végezni. A kolonoszkópiát, tehát a teljes vastagbél gasztroenterológus általi endoszkópos vizsgálatát semmilyen más módszer nem válthatja ki, ezért 50 év felett – illetve ha a családban közeli vérrokon érintett a betegségben, akkor 40 év felett – mindenképp a vastagbéltükrözés a legbiztosabb diagnosztikai módszer, amivel rögtön el is lehet távolítani a gyanús polipokat. A vastagbéltükrözés fájdalommentesen, bódításban vagy altatásban is elvégezhető vizsgálat.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu