-
Kezdőlap
-
Szakmai információk
-
Vastagbélszűrés
- Gyakran ismételt kérdések
Gyakran ismételt kérdések
Számos székletteszt van forgalomban, amelyeket vastagbélszűrésre alkalmaznak. Ezek előnye, hogy nem igényelnek orvosi vizsgálatot, csak székletminták gyűjtésére van szükség, illetve akad olyan teszt is, ami odahaza is elvégezhető. Hátrányuk ugyanakkor, hogy diagnosztikai értékük korlátos, ezért nem válthatják ki a legbiztosabb vastagbélszűrési módszert, a vastagbéltükrözést. Az elérhető széklettesztek többféle metódust használnak, s megbízhatóságuk is különböző.
A leggyakoribb a székletben megjelenő vér kimutatására alkalmas tesztek használata. Korábban gyakrabban vezetett fals eredményhez, hogy nemcsak az emberi vér, hanem az elfogyasztott ételek egy része is pozitív eredményt adott. Korlátját jelenti ma is a vizsgálatnak, hogy a polipok és a már kialakult rosszindulatú daganatok sem minden esetben véreznek, illetve a vérzés nem folyamatos.
Az enzimes vastagbélszűrés során a vélelmezett vastagbéldaganat által termelt egyik enzim koncentrációjából következtetnek rosszindulatú elváltozás jelenlétére. Ugyanakkor a teszt hasmenéses betegség vagy a bél gyulladásos elváltozása (colitis ulcerosa, Crohn betegség) esetén is pozitív lehet, illetve fennálló vastagbéldaganat esetén is adhat álnegatív diagnózist. 100 vastagbéldaganatból 80-85 esetén jelez pozitivitást a vizsgálat, 15-20 betegnek pedig megnyugtató eredményt ad a rák jelenléte ellenére is.
Újabb megközelítése a székletvizsgálatoknak, amikor a vér jelenléte mellett a tumorra, illetve már a polipokra (adenomákra) is jellemző DNS tesztet is végeznek, ezzel csökkentve – de teljesen meg nem szüntetve – az idejében ki nem derülő vastagbélrák kockázatát.
A széklettesztek alkalmazásában rejlő álnegatív esetek rizikóját (tehát amikor van elváltozás, de azt nem jelzi a teszt) azzal lehet csökkenteni, hogy több alkalommal vett székletmintát is megvizsgálnak, illetve az eljárást egy-két évente megismétlik. Ugyanakkor, ha a bélben ott van a daganat, az újabb székletvizsgálatig az tovább növekszik, s fennáll a terjedés rizikója is.
A széklettesztek a népességszintű szűrőprogramoknak lehetnek hatékony elsődleges szűrőeszközei, tehát amikor nincs lehetőség vagy az emberekben hajlandóság rá, hogy rövid idő alatt több százezer kolonoszkópia megtörténjen, akkor kijelölheti azokat, akiknél mindenképp indokolt vastagbéltükrözést végezni. A kolonoszkópiát, tehát a teljes vastagbél gasztroenterológus általi endoszkópos vizsgálatát semmilyen más módszer nem válthatja ki, ezért 50 év felett – illetve ha a családban közeli vérrokon érintett a betegségben, akkor 40 év felett – mindenképp a vastagbéltükrözés a legbiztosabb diagnosztikai módszer, amivel rögtön el is lehet távolítani a gyanús polipokat. A vastagbéltükrözés fájdalommentesen, bódításban vagy altatásban is elvégezhető vizsgálat.
Forrás: https://rakgyogyitas.hu
A kapszulás endoszkópia lényege, hogy a páciens lenyel egy nagyobb vitaminkészítmény méretű kapszulát, amely kamerát, lámpát, jeladót, s áramforrást is tartalmaz, s e kapszula végighaladva a teljes tápcsatornán, felvételeket készít annak belső felületéről. A kamera a képeket rádióhullámok segítségével továbbítja a betegre rögzített képrögzítő eszközre. A kapszula miután végighaladt a gyomron, a vékonybélen, majd a vastagbélen, természetes úton távozik a bélrendszerből.
A vizsgálat előnye – ami miatt sokszor felkelti a betegek és családtagok figyelmét –, hogy nem jár semmilyen fájdalommal, kellemetlenséggel (mint a kolonoszkópia) és sugárterheléssel (mint a CT kolonoszkópia) sem. Hátránya ugyanakkor, hogy az egyszer használatos eszköz rendkívül drága, a készülék által készített akár több tízezer kép kiértékelése időigényes, s a vastagbél tekintetében kevésbé biztos diagnózist képes adni, mint a vastagbéltükrözés. Ha bármit felfedeznek a kapszulás endoszkópia során a vastagbélben, a következő lépés mindenképp a vastagbéltükrözés, amellyel pontosabban megítélhető az elváltozás, amelyből rögtön szövettani minta is vehető, illetve a megtalált polipok el is távolíthatók – ezt semelyik másik vizsgálat nem tudja biztosítani.
A kapszulás endoszkópiát elsősorban vékonybélvizsgálatoknál alkalmazzák, ám társadalombiztosítási keretek között ez esetben is csak akkor érhető el, ha alapos a gyanú például arra, hogy a vékonybélben vérzés alakult ki, s a tükrözéses vizsgálatokkal nem sikerült diagnózist felállítani.
Forrás: https://rakgyogyitas.hu
Ha egy korábban vastagbéldaganattal diagnosztizált betegnek bélproblémája, székelési gondjai jelentkeznek, sok esetben rögtön arra gondol, hogy ez a rák miatt lehet, kiújult a betegség vagy rosszabbodott a helyzet. Új tünetek természetesen indokolhatnak kivizsgálást, ám a vastagbélben számos más, a daganattól független probléma is adódhat.
A divertikulumok a vastagbél falában kialakuló kitüremkedések, előboltosulások. Úgy lehet elképzelni, mintha a bélből oldalirányban kicsi zsákocskák nyílnának. Ezek gyakran a szigmabélnek nevezett bélkanyarulatnál vagy az alatt fordulnak elő, mert ott a legnagyobb a nyomás, de a bélrendszer más helyein is megjelenhetnek. Kialakulásukat összefüggésbe hozzák a rostszegény táplálkozással és mozgásszegény életmóddal: a salakanyag egyrészt tovább van a vastagbélben, másrészt állaga göbösebb, ürítése nehezebb lehet, a nagyobb nyomás miatt pedig a bélfal gyengébb részein kialakulhat kitüremkedés, a nyálkahártya vagy a vastagbél minden rétegének előboltosulása.
Az elváltozás gyakori, 60 év felett már csaknem minden második embernél található kisebb-nagyobb számú divertikulum a vastagbélben. A kitüremkedések általában nem okoznak panaszokat, ám időnként begyulladhatnak, mivel az ott megakadó széklet pangása irritálhatja a nyálkahártyát. A tünetek súlyossága a gyulladás mértékétől függ: jelentkezhet enyhébb vagy erősebb hasi fájdalom, láz, hasmenés vagy székrekedés, véres széklet. Súlyosabb esetekben a gyulladás nyomán bélelzáródás vagy a bélfal kilyukadása (perforáció vagy tályog) is kialakulhat, ami súlyos-életveszélyes fertőzést is okozhat.
Önmagában a panaszmentes divertikulumokat nem kell kezelni, ezek felismerésére nem irányul szűrővizsgálat sem. A panaszok a rostban gazdag táplálkozással javarészt megelőzhetők. Enyhébb gyulladás esetén is elegendő lehet diéta, esetleg orvos által rendelhető speciális tápszer, súlyosabb esetekben a bél tehermentesítése érdekében átmeneti infúziós táplálás lehet indokolt. A kezelés során szükség lehet gyulladáscsökkentőre, antibiotikumra, szövődmények esetén pedig akár sebészeti beavatkozásra is.
Forrás:https://rakgyogyitas.hu
A virtuális vagy CT kolonoszkópia lényege, hogy a vastagbelet sorozatröntgen-felvételt készítő CT berendezéssel vizsgálják meg. A CT kolonoszkópia épp úgy előkészítést kíván, mint a vastagbéltükrözés: napokkal a vizsgálat előtt diétázni kell, majd hashajtásra van szükség, hogy a belek felülete minél tisztább legyen, minél inkább áttekinthetővé váljon. (Ha úgynevezett bárium jelöléses vizsgálatról van szó, napokkal a vizsgálat előtt minden étkezésnél kell báriumot is fogyasztani.)
A vizsgálat előtt a végbélen keresztül feltöltik a vastagbelet levegővel, hogy jobban kirajzolódjanak a körvonalai, majd elvégzik az első vizsgálati kört. Ezt követően intravénásan jódos kontrasztanyagot adnak be, illetve ha szükséges, pótolják a bélből időközben kiszivárgott levegőt. A felvételek elkészülte után a képeket radiológus szakorvos értékeli, majd írja meg a leletet.
A CT kolonoszkópia nem egyenértékű a vastagbéltükrözéssel. Kétségtelen előnye, hogy képet ad a vastagbélen kívül más hasi szervekről is, s kevésbé kellemetlen, mint a kolonoszkópia, viszont hashajtásra, bélfeltöltésre ugyanúgy szükség van, és sugárterheléssel is jár. A vastagbél falának áttekintésére a legbiztosabb vizsgálómódszer továbbra is a vastagbéltükrözés, amely révén rögtön szövettani mintát is tud venni a gasztroenterológus, illetve el tudja távolítani a gyanús polipokat a bélből. Ha CT kolonoszkópiával bármilyen elváltozást találnak, a diagnosztika következő lépcsőfoka abban az esetben is a vastagbéltükrözés, ami egyébként – amint arról önálló válaszunkban írunk is – fájdalommentesen, bódításban vagy rövid altatásban is elvégezhető.
Forrás: https://rakgyogyitas.hu
Az esetek egy jelentős részében a vastagbélrák vagy végbélrák kialakulása megelőzhető. Ennek egyik kulcsa az ismert kockázati faktoroknak a hosszú távon való csökkentése, másik pedig a rendszeres szűrővizsgálat.
Genetikai adottságainkon, öröklött hajlamainkon nem tudunk változtatni, viszont a daganatok kialakulása – különösen vastagbélrák és végbélrák esetén – jelentős részben életmódbeli tényezőkön múlik. A kolorektális daganatoknak csak néhány százaléka bizonyítottan örökletes, a megbetegedések több mint 90 százalékában az évtizedek alatt a szervezetet ért hatások játszanak közre abban, hogy kialakul a rák.
Csökkenthető a vastagbélrák rizikója az egészséges testsúly megtartásával, a túlsúly elkerülésével. A kövérség ugyanis a testsúly növekedése mellett negatívan hat az anyagcsere-folyamatokra és a hormonháztartásra is, amelyek közvetve több betegség kockázatát is növelik. Ugyancsak mérsékli a kockázatot a sok zöldség- és gyümölcsfogyasztás, a rostokban gazdag táplálkozás, a vörös húsok arányának csökkentése, a túlzott alkoholfogyasztás kerülése. Védőfaktort jelent a rendszeres testmozgás, a fizikai aktivitás.
Világszerte több vizsgálat kutatta egyes vitaminok, gyógyszerek, ásványi anyagok, nyomelemek szerepét a megelőzésben. Egyértelmű ajánlás még nem született, de a kutatási eredmények az irányba mutatnak, hogy a kalciumnak és a kalcium-anyagcsere egyensúlyának fenntartásában szerepet játszó D-vitaminnak védőhatása lehet. A gyógyszerek közül egyes hormonpótló kezeléseknél és nem-szteroid gyulladáscsökkentőknél tapasztalták, hogy azok hosszú távú szedése csökkentheti a kolorektális rák kockázatát – ezek hosszú távú alkalmazásával viszont más súlyos betegségek kockázatát növelnék, ezért egészséges embereknek nem javasolt a csupán általános, megelőzés célú, folyamatos gyógyszerszedés.
A rizikócsökkentés legfontosabb eszköze a vastagbélszűrés. Mivel a vastagbélrák és végbélrák az esetek jelentős részében már évek óta a bélben lévő polipokból alakul ki, a betegek többségénél lenne idő a rákmegelőző állapotnak tekinthető gyanús polipok felkutatására és eltávolítására, egyben a vastagbélrák megelőzésére. Ehhez az kellene, hogy az 50. életévének betöltésekor minden egyes férfi és nő részt vegyen vastagbéltükrözésen – akinek közeli vérrokonságában már volt hasonló betegség, annak a 40. életév az első szűrés ajánlott ideje. A legbiztosabb szűrőmódszer a vastagbéltükrözés (kolonoszkópia), amikor a vizsgálat közben rögtön el is tudják távolítani a polipokat. Eltávolított polipból pedig biztosan nem lesz már vastagbélrák.
Forrás: https://rakgyogyitas.hu
